Pater Bernhard

Pater Bernhard Sirch: Elmélkedés Advent első vasárnapjára

Arra vagyunk felszólítva, hogy készüljünk fel

Az Advent nemcsak az az időszak, amikor a közelgő Karácsonyra, Jézus első eljövetelének megünneplésére készülünk fel, hanem Jézus Dicsőséges Második Eljövetelére is.

Minden évben olyan témák kísértenek minket, hogy: Aszteroidák tartanak a Föld felé, melyeket a sajtó közöl és egy lehetséges összeütközés veszélyére esküdözik. A geológiai vizsgálatok következtében több ilyen becsapódást ismerünk. Ilyen például a Yukatan Félszigeten lévő kráter, melyet egy meteor becsapódása okozott, ami valószínűleg 65 millió évvel ezelőtt kiirtotta a Dinoszauruszokat. 2000. szeptember 29. – én egy „New Earth” objektumot fedeztek fel, mely állítólag 2030. szeptember 21. –én 6 millió km- re közelíti meg a Földet, mely szerint egy becsapódás nem valószínű, de nincs kizárva.

Az Evangéliumban ma azt hallottuk, hogy nehéz kozmikus megrázkódtatások elé nézünk: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától.”(Lk. 21, 25 – 26)

Jézus azonban nem félelmet akar okozni tanítványainak, hanem pompás  visszajövetelére utal: „Az egek erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor ez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje." (Lk. 27 – 29)

Az Advent nemcsak az az időszak, amikor a közelgő Karácsonyra, Jézus első eljövetelének megünneplésére készülünk fel, hanem Jézus Dicsőséges Második Eljövetelére is. Arra vagyunk hívatottak, hogy felkészüljünk és átgondoljuk cselekedeteinket.

Az természetes dolog, hogy egy bizonyos eseményre felkészülünk, méghozzá nagyon hosszú időn keresztül és intenzíven. Ha nem tesszük meg, akkor egy ünnepség, utazás, egy vizsga csalódottságot okozhat nekünk. Feltehetjük a következő kérdést: Hogyan készülhetünk fel Krisztus Eljövetelének eseményére? Várunk mi egyáltalán Isten országára?

Egy kis történetet szeretnék elmesélni: Egy keleti herceg egy botot adott udvari bolondja kezébe, és azt mondta neki: Tartsd meg ezt a botot addig, ameddig egy nagyobb bolondot találsz magadnál. Az udvari bolond nevetve vette át a botot és az ünnepségek alkalmával a kezében forgatgatta. Egyik nap a herceg halálosan betegen feküdt ágyában.  Az ágyához hívatta az udvari bolondot és azt mondta neki: „Egy hosszú utazásra indulok”. „Hová utazik?” – kérdezte az udvari bolond. „Nem tudom.” – volt a válasz. „Milyen sokáig lesz távol?” – kérdezte az udvari bolond. „Örökre” – válaszolt a herceg. „Hogyan készült fel erre az utazásra?”  - kérdezte a bolond. A herceg megvonta a vállát: „Sehogyan sem.” „Akkor vedd ezt” – mondta a bolond, és a herceg kezébe nyomta a botot, majd hozzá tette: „Ez most téged illet”.

Feltehetjük magunknak a kérdést: Vajon minket is megillet egy ilyen bot? Mindenféle eseményre felkészülünk, és minden tettünk egy felkészülés a végcél elérésére.

Jézus célja az, hogy az Ő Országába vegyen fel bennünket. Erre a jövőre voltunk megteremtve. Az, hogy Krisztus eljövetelére várunk, az Egyház imáiból is kitűnik.  Az Ostya átváltoztatása után azt mondjuk: „Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk föltámadásodat, amíg el nem jössz.” A Miatyánkban pedig: „Jöjjön el a Te Országod”. A Miatyánk után a pap így imádkozik: „Szabadíts meg kérünk Urunk minden gonosztól, adj békét napjainkban, hogy irgalmadból mindenkor bűn és baj nélkül éljünk, míg reménykedve várjuk az örök boldogságot, és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljöttét.”

Azt a fényes jövőt, amelyet mi keresztények várunk, akkor tudjuk igazán megérteni, ha az visszahat a jelenünkre, és már most egy új életet teremtett számunkra. A második olvasmányban így figyelmeztet minket Szent Pál Apostol: „Titeket meg gyarapítson és gazdagítson az Úr szeretetben egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket! Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk, Jézus majd eljön, összes szentjének kíséretében!” (1. Tessz. 12 – 13) A szeretet tanúságtételét minden ember megérti, és ennek a tanúságtételnek a jövőnkre való tekintettel világítania kell a keresztényéletben, mely ennek köszönhetően hihetővé válik. Az embereknek érezniük kell, hogy a jövőt már most meg kell élniük.  Az ima a mai vasárnapon a következőket foglalja össze: „Urunk Istenünk, minden a Te hatalmadban van… Segíts nekünk, hogy szembesülhessünk Krisztus Igazságosságával, és a szeretet cselekedete által felkészüljünk Visszajövetelére.”

Az Evangélium így szólít fel minket: „Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt." (Lk. 21, 36) A kulcsmondat a következő: „hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.” Ez a legfontosabb tehát, hogy Krisztus Igazságosságával szembesülünk.

Mit jelent Krisztus Igazságosságával szembesülni? Van utalás erre a Szentmise olvasmányában?

„Azokban a napokban és abban az időben igaz sarjat sarjasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot teremt az országban. Azokban a napokban megszabadul Júda, és biztonságban él Jeruzsálem. És ez lesz a név, ahogyan a várost hívják: "Az Úr (Jahve) a mi igazságunk!" (1. Jer. 33, 15 – 16)

A másik cél az, „hogy a szeretet cselekedete által készüljünk fel Visszajövetelére.”(a mai nap imájából) A pápa így ír az első Enciklikájában: Isten nem a semmittevés Istene, hanem a Szeretet Istene. Mire kell felkészülnünk? Eljövetelére, pontosabban Visszajövetelére. Ez a végső cél.

A mai 1. Advent vasárnapját a következő imában foglalhatjuk össze: Urunk Istenünk, minden a Te hatalmad alatt van, te ajándékozod nekünk az akaratot, és hogy véghezvigyük azt.  Segíts nekünk, hogy szembesülhessünk Krisztus Igazságosságával, és segíts, hogy erre a szeretet cselekedetei által készülhessünk fel, hogy dicsőséges Eljövetelekor az Ő jobbjára kerüljünk. Ámen.

Forrás: https://www.pater-bernhard-sirch.de/