Mándoki Andor: Globalizáció - támadás a nemzetgazdaságok ellen Read more: https://www.leleplezo.hupont.hu/76/globalizacio-mandoki-andor#ixzz3aCjWRsbN

(részlet az „Elcsalt magyar gazdaság" című tanulmányból)

A globalizáció támadás a nemzetgazdaságok ellen, azok felszámolása. Célja azok lerombolása és helyükön egy globális piacot létrehozni a tôke és a munka szabad áramlásával a befektetôk, a pénzvilág urainak szolgálatára, gazdagodásuk kiszolgálása céljából. A pénzvilág uralmi aspirációival kapcsolatban ne legyenek illúzióink, világuralomra törnek. A kamatot szedőtôkések gyarmatosítani akarják a világot.

Az elsőrendszerváltó miniszterelnök titkos paktumot köt a pénzvilág ügynökeivel, a Szabad Demokraták Szövetségével az ország kirablására. A nemzeti kormány vállalja a kommunisták kétes jogú adósságának visszafizetését. Jobboldali ipari, mezôgazdasági miniszterek lelkesen pusztítják a rájuk bízott termelôi vagyont és lecsonkolják a termelés felét a globalizáló érdekekért. Az elsőnemzeti kormány folytatja a reform kommunisták és a liberálisok globalizációt kiszolgáló gazdaságpolitikáját. Büszkén dicsekednek még a sajtóban is azzal, hogy senkit sem váltottak le a régi rend embereibôl. Ami még ennél is árulkodóbb, hogy régi kommunista kádereket hoznak pozícióba keresztények, konzervatívok helyett.

Három rendszerváltó kormány hirdeti a szociális piacgazdaságot, és a globalizáló angolszász vadkapitalizmus valósul meg Magyarországon. Még a választási programokkal is becsapják a társadalmat a pénzvilág kiszolgálásának édekében.

Nincs életképes gazdasági rendszerváltás. Csak köztulajdon és magántulajdon csere zajlik, kommunisták, együttműködôk és külföldiek kapják a termelôi vagyon egy részét. A többit felszámolják, ami pedig a helyén jön létre az nem képes a kiesőrégit pótolni. 1998 után a Fidesz gazdasági miniszterjelöltje csak 2000-ben kerülhet a minisztérium élére, úgy hogy a külkereskedelmet, a kutatást és fejlesztést elveszik tôle. 2010-ig tizenhat év alatt a kommunista, liberális kurzus akarata érvényesült a gazdaságpolitikában. 2010-ben még a választások elôtt megnevezik a külügyminisztert, csak azután gyôzött a Fidesz a választáson. Tudomásul kell venni, hogy a pénzvilág urai még uralkodnak, csak a globalizáció bukott meg.

A globalizáció egy közgazdasági dogma. Bizonyítás és minden kritika nélkül elfogadott hittétel a közgazdasági tudomány hívőművelôi számára. Nem bizonyított állítás, aminek negatív hatása a magyar gazdaság elcsalása alapján már igazoltan károssá minôsíthetô. A közgazdasági tudománynak vitatható dogmái közül az egyik. Pusztító érvényesülései közül lássuk a pénz hatalmának és a gazdaság eredményének manipulálását.

A pénz mint fegyver. A csereeszközként szolgáló pénzt a bankárok fegyverré kovácsolják. Kezdettôl fogva törekednek az adó-beszedési és a pénz-kibocsátási jogának birtokolására. A Rothschild-bankárok egyike szerint az utóbbi megszerzése után már teljesen mindegy, hogy kié a politikai hatalom. A XX. század elején a dollár kibocsátási jogát a FED, Federal Central Bank magántulajdonú bank hatáskörébe játsszák át. A dollárból világpénzt csinálnak. Olajat csak dollárért adnak. A hetvenes évek elején a dollár aranyfedezetét felszámolják. Fialt pénz lesz a dollár, bármenyit nyomhatnak belôle.

Ha már elég vagyont gyűjtöttek és spekuláltak a fialt pénzzel, bedôlhet a globalizáló gazdaságpolitika, akkor visszatérnek az aranyfedezetű pénzhez. Gondos elôrelátók már jó ideje gyűjtik az aranyat az új pénzhez. Mondják, hogy Reagan elnökségének kezdetén a Fort Knox erôdben kereste az államok ott ôrzött aranyát. Nem találta, mert talán már a FED magántulajdonú bankhoz vándorolt az arany. Az elnök ellen merényletet követtek el sikertelenül, életben maradt, utána már nem kereste az aranyat. Suttogták, hogy a két torony elleni merénylet után a földszinten lévőbankok pincéiben ôrzött arany is eltűnt. Azt mondták, hogy elégett. Senki sem mert kételkedni ezen fizikai csodában. Nekünk is volt aranyunk a Magyar Nemzeti Bankban. Hírlik, hogy a bank egykori elnöke sem maradt ki a gyűjtési akcióból, titkon akkor adta el, amikor még csak 310 dollár volt unciánként az arany ára, most 1700 dollár. A veszteségünk 600 milliárd forint. Miért olyan törvényeink vannak, hogy az ilyen bankvezéreket nem lehet meneszteni? Gyűjtik az aranyat elôrelátóan azok, akik kovácsolják már az új aranyfedezetű pénzt a csôd utánra, új fegyverként a föld lakóinak további kifosztására.

Hogyan lesz az ártalmatlan csereeszközbôl halálos fegyver a pénz? Ha a politikusok lemondanak államuk pénze kibocsátási jogáról, akkor a pénznek már ára van, fizetni kell érte. A gazdaságnak, az államnak pénzre van szüksége. Pénzhez csak úgy jutnak, hogy befektetőtôkét csalogatnak be, vagy hiteleket vesznek fel. Ezekért már kamatot kell fizetni, ami az infláció gerjesztésével olyan magas lehet, amilyent a kegyes pénzuralmi rend csak megkíván, elôír. Így lesz a pénzbôl halálos fegyver. Ha ez a pénz külföldi tulajdonú bankok kezelésébe kerül, akkor aligha várható el a nemzeti érdekeket szolgáló pénzellátó szolgáltatás. Ébredjünk már fel!

Bruttó hazai termék, a GDP avagy a nagy átverés. A privatizálással felszámolják a kommunista gazdaságot. A GDP vészesen csökken, másfél évnyi kiesés. Csak 2000-re éri el az 1989. évi szintet, de annak csak a felét éri. Megváltoztatták a gazdaság szerkezetét a globalizáció érdekében.

A GDP a nemzeti elszámolások egységes rendszere. Az egy év alatt létrehozott termékek és szolgáltatások összege, amelyek a gazdaságban végsőfelhasználásra fordíthatók. Csak a piacon realizálódó ügyletek számítanak, csakis a legális és a könyvelt szféra piaci forgalma vehetőszámításba. Azt lehet kimutatni, ami pénzmozgással jár. A GDP-ben minden ügyletet pozitív elôjellel kell könyvelni. A vörösiszap-botrány kártevéseinek rehabilitálása a 30-40 milliárd forint kiadás is ennyivel növeli a GDP-t. A GDP növelése termelési szenvedély és spekuláció a minél több érdekében. Hibás mutatója a jólétnek és a gazdaság fejlettségének. Lényegét jól világítja meg egy közgazdasági tanmese. A tapasztalat és a fiatal közgazdás sétál az évszázados egyetem arborétumában. Találnak egy szép, de rothadó gránátalmát. Ha megeszed, szól a tapasztalt, kapsz 20 ezer dollárt. A fiatal költség-haszon számítását lefuttatva megeszi az almát, megkapja a pénzt. Visszafelé jövet a fiatal talál egy újabb almát és felajánlja az öregnek. Az is számol, megeszi és kap 20 ezret. Továbbsétálnak, a fiatal megszólal:

- Megettünk két rothadt almát és a pénzünknél maradtunk.

- Igen - szól az öreg -, de lebonyolítottunk egy 40 ezer dolláros tranzakciót és ennyivel növeltük a GDP-t.

(Síklaky István: Létbiztonság és harmónia című könyv - Éghajlat Kiadó, Budapest, 2003)

Minél nagyobb a pénzforgalom, minél többet fogyasztunk, termelünk hulladékot, szennyezzük környezetünket, minél esztelenebbül éljük fel a természeti adottságainkat, annál gyorsabban növekszik a GDP. A növekedési kényszer hirdetése ostoba, tarthatatlan követelmény, csak mások kárára történhet és kizsákmányoló, gyarmati rendszer fenntartását igényli. Ilyen félrevezetőmutató a GDP. Megté-vesztô, becsapó átverés.

A munkahelyek tömeges felszámolásával a gazdaság szerkezete is megváltozott. Az ipar és a mezôgazdaság részesedése GDP-ben 56-ról 35 százalékra esett vissza. A termelőgazdaság csökkent. Kevesebb az elfogyasztható, feldolgozható, eladható termékünk. Kevesebb jut exportra, többet kell importálni. Romlik a külkereskedelmi forgalmunk mérlege folyamatosan, ez 10.000 milliárd forint veszteséget jelent 18 év során. Gazdaságunk termelőereje 2000-re az 1989 évi szint alá csökkent. A lerombolt termelés milliós mennyiségű termék, termelvény kiesését jelenti a Központi Statisztikai Hivatal 2000. évi kiadványának adatai szerint. Az újonnan épített gazdaság pedig nem pótolta ezt a katasztrofális mértékű veszteséget ezideig. Már ezzel a két csalfa praktikával is a sok egyéb mellet, sikeresen lehet legyôzni a nemzeti gazdaságokat, kiszivattyúzni a gazdaság eredményét külföldre.

Wahsingtoni konszenszus. A múlt század nyolcvanas éveiben robbant be az ezen a néven ismertté vált közgazdasági dogmaként a globalizáló gazdasági politika. Célja egy szűk embercsoport számára a világ fölötti hatalmat megszerezni, gyarmatosítani a Földet. A tôke, a munkaerőszabad áramoltatásával orozza el a termelôi vagyont a nemzetgazdaságoktól ez a politika. A piacokat a liberalizáció jelszavával ragadja el, építi le az államhatalmat a saját érdekei szolgálatára a dereguláció vészterhes hirdetésével.

Az írás részlet az „Elcsalt magyar gazdaság" című dolgozatból. A szerzőmérnök, külkereskedőközgazdász. (leleplezo.hupont.hu)