Ferenc: „A zsinat a Szentlélek szép műve volt”– De a „vastagnyakúak” a zsinat elé akarnak „visszatérni”
Ferenc: „A zsinat a Szentlélek szép műve volt”– De a „vastagnyakúak” a zsinat elé akarnak „visszatérni”
Írta: Giuseppe Nardi
(forrás: www.katholisches.info – 2012. április 16.)
Mivel Ferenc ellentétben elődeivel a szentmisét minden nap nyilvánosan mutatja be, prédikációi a katolikus egyházfő hivatalos megnyilatkozásainak számítanak. Ezeket a Radio Vatikán konzekvens módon így is közvetíti.
A rövid elmélkedések improvizáltak, és előtte nem nézi át őket a pápa [?] teológiai tanácsadója, Ladaria Ferrer kuriális érsek. Ennek megfelelően homályos és ködös néhány teológiai fogalom használata. Hétfő (április 15-én) reggel Ferenc a rágalmazásról beszélt. Ez ugyan bűn, de „valami más is”, mondta, mégpedig a „Sátán műve; ahol rágalmazás van, ott van a Sátán, és pontosan ő”.
Ferenc szóhasználata és rágalmazás-értelmezése a hiányzó precizitás miatt kérdéseket vet fel. Mi a bűn? A bűnnek mely súlyossági fokai léteznek? Ki minden bűn atyja? Nem minden bűn a Sátán műve?
Vannak bűnök, és vannak halálos bűnök. Mivel a katolikus tanítás szerint a rágalmazás nem a halálos bűnök kategóriájába esik, de Ferenc szerint több mint bűn, felmerül a kérdés, hogy akkor micsoda? A Szentírás és az egyházi tanítás szerint minden bűn megbocsátható. Csak egyetlen egy nem: a Szentlélek ellen elkövetett bűn.
Április 16-án, kedden, Ferenc a miséjén a II. Vatikáni Zsinatról beszélt: „A zsinat a Szentlélek szép műve volt. … De vajon mi 50 évvel utána mindent megtettünk már, amit a Szentlélek a zsinaton mondott? Az Egyház növekedésének ama kontinuitásában, ami a zsinat volt?”
Ezek szerint Ferenc számára a zsinat óta eltelt fél évszázadban hiányzott „az egyház kontinuitása”.
És vannak „vastagnyakúak”, akik még a zsinat elé is vissza akarnak térni, akik „a Szentlelket domesztikálni” akarják, mondta.
A „vastagnyakúak” végszót egyébként az Apostolok Cselekedetének azon szakaszából vette, mely István megkövezéséről szól (ApCsel 7,51-60). István halála előtt azokat nevezte „vastagnyakúaknak”, akik „ellenállnak a Szentléleknek”.
Ferenc ezen kívül arra is emlékeztetett, ahogy Jézus megintette az emmauszi tanítványokat, hogy túl lassan fogadják el azt, amit a próféták tanítottak. „Köztünk is mindig újra vannak olyanok, akik ellenállnak a Szentléleknek. … Hogy világosan mondjam: a Szentlélek zavar bennünket. Mert mozgat bennünket, menni kényszerít, az egyházat unszolja, hogy előre menjen. És mi olyanok vagyunk, mint Péter Urunk színeváltozásakor: »Milyen jó nekünk itt lenni, mindannyian együtt.« … De terhünkre ne legyen. Azt akarjuk, hogy a Szentlélek elaludjon. Mi domesztikálni akarjuk a Szentlelket. És ez nem megy. Mert Ő Isten és Ő az a szél, mely jön és megy, és te nem tudod, hogy merről. Ő Isten ereje, az, aki nekünk vigaszt ad, és az erőt az előre menésre. Igen: az előre menéshez! És ez terhes. A kényelmesség szebb.”
De mit akar Ferenc ezzel pontosan mondani? Szavait, amennyire egyáltalán érthetőek, szó szerint kell venni? Azonosítja a Szentlelket a „zsinat szellemével”? Mit „tanított” a zsinat, amit eddig még nem valósítottak meg? És mi van Ferenc prédikációjának a nem érthető részeivel? Mit jelent az egyház számára: „A fő dolog: előre”? Milyen teológiai kategóriáról van itt szó? Kik pontosan a vastagnyakúak? Miben áll Ferenc számára a teológiai megkülönböztető jegy azok között, akik a Szentlelket követik, és azok között, akik ezt nem teszik, és ezért vastagnyakúak?
Szent István szerint azok a vastagnyakúak, akik nem fogadják el Krisztust. Ferenc szerint azonban azok látszanak vastagnyakúnak lenni, akik a Credoban lefektetett hitet teljes egészében elismerik, de az egyház egy bizonyos útját nem. E kettő között világok vannak. Sok kérdés, túl sok kérdés, melyek a szavakkal, fogalmakkal és kategóriákkal való pongyola bánásmód következtében vetődnek fel.
És ami miatt egy egészen más kérdés jogosnak tűnik: nevezetesen az improvizált pápa-prédikációk opportunitását és hasznát érintő kérdés egy médiakorban, amikor minden szó szélsebesen tejed el az egész világon.
Giuseppe Nardi elemzése után álljon itt a kath.net kommentátorának, a Rómában oktató Armin Schwibach-nak ugyanerről a prédikációról szóló írása. Armin Schwibach naponta beszámol Ferenc prédikációiról, melyeket „gyöngyöknek” nevez, ahogy ezt a keddit is:
„Hogy világosan mondjam: a Szentlélek zavar bennünket” – Ferenc pápa [?] keddi gyöngyszeme
Írta: Armin Schwibach
(forrás: www.kath.net – 2013. április 16.)
A Szentlélek arra unszolja az embereket és az egyházat, hogy előre haladjon, de ők ellenkeznek, és nem akarnak megváltozni. Ezekkel a szavakkal fordult Ferenc a vatikáni vendégház kápolnájában az összegyűlt hívekhez a szentmise alatt, melyet a vatikáni állam alkalmazottaival együtt mutatott be előde, XVI. Benedek 86. születésnapján.
(Ezután következik Ferenc beszédéből az a rész, ami fent is megvan.)
Mi mind „elégedettek vagyunk” a Szentlélek jelenlétével, csakhogy: „Ez nem igaz. Ez a kísértés még mindig fennáll és ma is. Csak egy példa: gondoljunk a zsinatra.” A II. Vatikáni Zsinat „a Szentlélek szép műve” volt. „Gondoljatok János pápára: jó plébánosnak tűnt, és engedelmeskedett a Szentléleknek, és megtette. Mégis 50 évvel később – megtettünk mindent, amit nekünk a Szentlélek a zsinat alatt mondott: Az Egyház növekedésének ama kontinuitásában, ami a zsinat volt? Nem. Ünnepeljük ezt az évfordulót, emlékműveket avatunk, de nem szabad, hogy zavarjon bennünket. Mi nem akarunk változást. Mi több: vannak hangok, akik hátrafelé akarnak menni. Ez annyit tesz, mint vastagnyakúnak lenni, azaz a Szentlelket domesztikálni, azaz, oktalanná és lassú szívűvé válni.”
Ugyanez történik a mi személyes életünkben is, folytatta Ferenc. A Lélek arra hajt bennünket, hogy egy az Evangéliumnak jobban megfelelő útra térjünk, „de mi ellenszegülünk”.
Végezetül így figyelmeztetett: „Ne szegüljetek ellen a Szentléleknek. Ő az a Lélek, aki bennünket szabaddá tesz, Jézus ama szabadságával, Isten gyermekeinek a szabadságával. Ne szegüljetek ellen! Ez kegyelem, melyről azt akarom, hogy mi mind az Úrtól kérjük: a Szentlékekkel szembeni engedelmességet, ama Lélekkel szemben, aki hozzánk jön, és minket a szentté válás útján előremenni enged, az egyház ama szép szentvoltán. A Szentlélekkel szembeni engedelmesség kegyelméért.”
Végezetül álljanak itt a katholisches.info-ról a fenti cikk utáni hozzászólások:
Armin mondja – 2013. április 16. 17:53:
Őszentsége ezzel azt akarja kifejezni, hogy az Egyház, amit 1962. előtt még az Egy, Szent, Katolikus és Apostoli Egyháznak lehetett nevezni, irreguláris volt, és az Egyház csak a II. Vatikáni Zsinat végével vette fel regulárisan a munkáját? Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy őszentsége „az Egyház tradícióját” támadja, és ellenhúzásként Urunk Istenünk, az Ő szent akaratának és Egyháza Tanítóhivatalának vastagnyakú, igazi ellenségei továbbra is nyugodtan követhessék el liturgikus visszaéléseiket, és eretnek és szakadár hittanokat terjeszthessenek, hiszen ezeket Ferenc egy szóval sem említette.
Én mindenesetre egyre rosszabbul érzem magam, minél régebben működik Ferenc.
dspecht mondja – 2013. április 16. 18:21:
Tehát, amit Ferenc mondani akar, világos.
Még Fellay püspök is újra kritikusabb szavakat használ Rómával szemben. [A hozzászóló nyilván Fellay püspök április 15-i körlevelére utal, melyben az áll, hogy az FSSPX nem írhatja alá a zsinat elfogadását és a NOM jogszerűségét.]
A probléma csak az: Ha sikerült volna a 2012-es terv, és létrejött volna az egyezség Rómával, ami P. Pfluger szerint már csaknem tető alá került, és egy ilyen egyezséget mindenesetre akartak, akkor az FSSPX most Ferenc valamint Müller alatt lenne. És e kettő alatt és e kettővel „kellene az egyházat belülről a tradícióhoz visszavezetni, nekik ebben segíteni”. Belülről – ahogy ezt az FSSPX vezetői elképzelték. [Utalás Fellay püspök március 19-i beszédére – lásd a honlap: Változtassuk meg Rómával szembeni viselkedésünket című cikkét.]
Kérem, ez nem akar tőlem polémia lenni, de itt az idő, hogy végre felébredjünk. Őszintén kérem, hogy gondolkodjunk el rajta, hogy érvelésemben nincs-e valami helyes. [Nyilván a hozzászóló már többször leírta ugyanezt, mármint érvelt a kiegyezés ellen.]
Leone mondja – 2013. április 16. 18:32:
Nem, tisztelt pápa úr. A II. Vatikáni Zsinat nem a Szentlélek inspirációja volt. Különben nem lenne olyan sok rohadt gyümölcs az eredmény! A Roncalli pápa kezdeményezésére nem a Szentlélek működött. A zsinat sokkal inkább a bíboros-kalap alatt megbújó ravasz betyárok, reszkető püspökök, modernista teológusok munkája volt.
cuppa mondja – 2013. április 16. 18:38:
Ha valaki rossz úton találja magát, ha eltévedt, két lehetősége van: vagy visszamegy a kiindulópontra, vagyis a II. Vatikáni Zsinat elé, vagy tovább megy. De ki akar visszamenni a kiindulópontra? Alig valaki. Tehát ugyanabban az irányban mennek tovább: „Mindig előre, vissza soha.” Azt hiszem, Erich Honecker ismételte ezt folyton.
Nyilván nem hasonlítom össze ezt a két embert, ez ostobaság lenne. De a II. Vatikáni Zsinat óta, ennek fejlődés-hitével, az ilyen gondolkodás az egyházban is megtelepedett. Tragikus egy olyan intézmény számára, mely 2000 éves.
michael mondja – 2013. április 16. 21:22:
Ferenc pápa [?] az FSSPX gyors kiközösítését készíti elő, és az egész világ tapsolni fog neki ebben. Az olyan embereknél, mint Kasper, Lehmann és az iszonyú Müller, minden más döntés lehetetlenség. Amilyen szeretetteljesen és alázatosan és toleránsan térdelt le Őszentsége egy mohamedán nő előtt és a lábait mosta és csókolta, ez a jó ember ugyanolyan kegyelemnélküli keménységgel és türelmetlenséggel fogja a pisztolyt az FSSPX mellének szegezni.
Az egyháznak egyedül és alaposan meg kell tapasztalnia, milyen borzasztó tévútra tért a II. Vatikáni Zsinat, és az úgynevezett liturgia-reform után. Egy „tovább így” hosszabb távon nem lehet, és még inkább nem szabad, hogy legyen. Sajnos, azonban ezeknek a rohadt gyümölcsöknek előbb még jobban meg kell nyilvánulniuk, míg egy igazi Ferenc jön, aki az egyházat valóban belülről, a 2000 éves tradícióból újra fel akarja építeni.
Ahogy régen az arianizmus, ma a protestantizmus az a járvány, mely az egyházban rombol, miközben csupa tolerancia, dialógus, misztikus-ellenesség és jóemberség (political correctness) mellett elfeledkeznek az alapítóról, vagyis Jézus Krisztusról. Minél többet beszélnek ma Jézusról, annál inkább a saját vágyaik és érzéseik kabalababája lesz. Golgota, áldozat, meghódolás, bűn, az örökéletre való irányultság, alázat a liturgiánál stb. olyannyira eltűntek, hogy felfoghatatlan.
De a világi intézményekkel ellentétben, melyek elmerülnek, az Egyháznak a Szentlélek által van egy öntisztító ereje, mely a végén mindent jóra vezet. Ezért teljesen mindegy, mikor lesz az FSSPX rendelkező erő, ha ez Isten terve, akkor megtörténik, és ezen egy pattogó pápa sem tud változtatni.
cuppa mondja – 2013. április 16. 21:32:
Aki nem fogadja el a zsinatot, az egyáltalán nem sedisvakantista. Egyetlen katolikus sem kötelezhető arra, egy zsinat összes szövegét higgye. Amit hinnie kell: az az, amit egy zsinat vagy egy pápa ex cathedra csalatkozhatatlanul mint a hithez tartozó tételt fogalmaz meg. A II. Vatikáni Zsinat nem csak hogy egyetlen dogmát sem fogalmazott meg, de kifejezetten pasztorális zsinatként határozta meg magát.
Kasper bíboros éppen most utalt a zsinat kétértelmű szövegeire. Nyíltan bevallotta: „A progresszívek szövegei közvetlenül a konzervatívok passzázsai mellett állnak, hogy ezeket behatárolják. Ez konfliktusra ad okot.” Kasper a zsinat híve, ezt nyíltan bevallja.
Egy ilyen valaminek kellene kötelezőérvényűnek lennie? Ez a hitválság jele, mely az egyház számára egyre veszélyesebbé válik. Csak senki nem érzi magát illetékesnek. Úgy tűnik, az Ecclesia-Dei közösségeket ez nem zavarja. Reméljük, hogy a Pius Közösség magához tér. Soha nem volt ekkora lehetősége, hogy a zűrzavarban az igazi katolikus hitet, ahogy ez 2000 év óta ránk hagyományozódott, és most ténylegesen veszélyeztetve van, hirdesse, és eközben a szokásosnál több katolikust szólítson meg.
Az utóbbi időben – az igazság kárára – Rómának akartak tetszeni. Csak hogy egyezséget köthessenek. Most kiderült, hogy ez totális kudarc volt. A hit egyre lejjebb megy, akkor is, ha Ferenc népszerűsége nagyon magas. Ezek között belső összefüggés áll fenn.
zeitschnur mondja – 2013. április 16. 20:03:
Egyre súlyosabb lesz a szívünk körül… Mi jön még ránk? Ez a pápa [?] úgy beszél, mintha a legelemibb teológiai fogalmakat sem ismerné – én egyszerűen nem értem ezt.
Tény, hogy az egyház a zsinat óta súlyos válságban van. Ez nem a „vastagnyakú” embereken múlik, akik nem akarják magukhoz engedni a Szentlelket. Minden olvasó értse meg: Itt mélyen hívő és nem ritkán nagyon intelligens embereket gyaláznak! Ráadásul személyesen a pápa [?]. Azok nyomós okait, akik a zsinati szövegek ködösségét kritizálják egyetlen szakmai érv nélkül söprik le az asztalról. A papok aggodalma, akik az új rítus utáni elvadult misében többé nem ismerik fel (ez is egy „gyümölcse a zsinatnak!), miért és mennyiben papok ők, papságuknak mi köze ahhoz, ami a zsinat előtti papság volt – ezek mind makacs emberek, akik a Szentlélekkel dacolnak? Az ő vágyuk nem más, mint az Egyház Urát egész lelkükkel szeretni és megjeleníteni, és ezért van a régi mise celebrálása is – ez mind lejárt ördögi dolog?
És mi van a Pius Közösséggel? Lehet vitatkozni Lefebvre érsek egyéni döntéséről, arról igen – de e közösség jogos teológiai felvetéseiről? Egyszerűen csak kényelmesség és a Szentlélek kizárása mindez? Tudjuk, hogy ez a legrosszabb rágalmazás lenne.
Kontinuitás – mi ez, mi jelenthet ez a rettenetes helyzet láttán? Minden esetre nem egy homályos „előre, a nappal szemben, akkor is, ha havazik és tombol a szél!” … Előre fognak bennünket korbácsolni, mint Bileam szamarát?
Tobias Germer mondja – 2013. április 16. 20:09:
Mit akar a pápa [?] valójában a keresztényeknek mondani? Pontosan ez a mindent eldöntő kérdés. Ferenc napi prédikációiban található fogalmi és teológiai homályok az egyik probléma, a másik nehézség a szavainak az úgynevezett új-konzervatív tábor általi abszolút kritikátlan recepciója. Ha például a kath.net mai beszámolóját megnézzük olyan szerzőktől, mint Armin Schwibach és hasonlók, egész rosszul lehet tőlük lenni…
Gregorius mondja – 2013. április 16. 21:05:
Mely időponttól vált a II. Vatikáni Zsinat dogmatikaivá? Miért lett a zsinat szuperdogma, amikor eddig a zsinatok mindig csak dogmatikai döntéseket hoztak, és ez a zsinat részben kétértelmű kijelentéseket tett. Ez nem azt jelenti, hogy a Szentlélekről azt feltételezik, hogy egy zsinatnál kétértelmű kijelentéseket támogatott???
hicesthodie mondja – 2013. április 16. 21:17:
A legújabb egyháztörténelemben még nem volt egyetlen olyan pápa sem, aki láthatólag ilyen jókedvűen a hasából halandzsázik, és a legnagyobb mértékben félreérthetően és könnyelműen össze-vissza beszél, mint ez az ember. A kúria diplomatáinak és mindenkinek, aki tudja vagy sejti, hogy a pápa meggondolatlan szavai milyen súlyúak és milyen hatásúak mind az egyházon belül, mind azon kívül, égnek kell álljon a hajuk e jezsuita kontrolálatlan útszéli stílusától. Már a megválasztása utáni első fellépésekor tett különös kérésével („Mielőtt én megáldalak benneteket, arra kérlek titeket, hogy kérjétek az Urat, hogy engem áldjon meg”) gyanússá tette magát, hogy az a véleménye, hogy lelki hatalmát nem közvetlenül Istentől, hanem az egyháztól [helyesebben: az emberektől] kapta, és ennek következtében a febronianizmushoz áll közel. Ez egyébként azt is megmagyarázná, miért nem oszt áldást, ha Isten népe közé megy, úgy ahogy azt minden előde tette. (katolikus - honlap.hu)