2015. május 19. – Kedd

 Jézus az utolsó  vacsorán tekintetét  az égre emelte,  és így  imádkozott:
   „Atyám, eljött az óra.  Dicsőítsd meg Fiadat,  hogy Fiad is  megdicsőítsen
   téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek,  akit
   neki adtál, örök életet adjon. Az  örök élet pedig az, hogy  megismerjenek
   téged, az  egy  igaz Istent,  és  Jézus  Krisztust, akit  te  küldtél.  Én
   megdicsőítettelek  téged  a  földön.  A  feladatot,  amelyet  rám  bíztál,
   teljesítettem. Atyám,  most te  dicsőíts meg  engem azzal  a  dicsőséggel,
   amelyben részem volt  nálad a világ  teremtése előtt!  Kinyilatkoztattalak
   téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem
   adtad őket. Tanításodat megtartották. Most  már tudják, hogy minden,  amit
   nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők
   pedig elfogadták: megismerték az igazságot,  hogy tőled jöttem, és  hittel
   elfogadták, hogy  te  küldtél  engem.  Értük  könyörgök.  Nem  a  világért
   könyörgök, hanem  értük,  akiket nekem  adtál.  Tieid ők–  hiszen  a  tied
   mindaz,  ami  az  enyém,  és  minden  az  enyém,  ami  a  tiéd  –,  és  én
   megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább  itt e világban, ők azonban  a
   világban maradnak. Én most hozzád megyek.”
   Jn 17,1-11a

   Elmélkedés:

   Jézus főpapi  imájának szokás  nevezni azt  a részt,  amelyet a  következő
   napokban olvasunk az evangéliumban. Az ima az utolsó vacsorán hangzott el,
   közvetlenül az apostolokhoz intézett búcsúbeszéd után. Jézus  kifejezetten
   az Atyához  szól, hozzá  imádkozik, de  szavainak fültanúi  az  apostolok.
   Korábban Jézus mindig félrevonult, amikor az Atyához akart imádkozni, az ő
   Atyjával akart  beszélni. Előfordult,  hogy az  egész éjszakát  imádságban
   töltötte, de ennek nem voltak sem az apostolok, sem a tanítványok, sem más
   emberek  a  tanúi.  Most  viszont  az  általa  választottak   jelenlétében
   imádkozik, tehát akarja azt, hogy övéi hallják imáját.
   Az ima fontos teológiai kijelentést  tartalmaz arról, hogy Jézus az  Isten
   Fia. Az Atya Fiának tekinti magát, aki küldetésének hűséges és  engedelmes
   teljesítésével, azaz a szenvedés és a halál vállalásával dicsőséget szerez
   az Atyának. A Fiú azt kéri az Atyától, hogy önfeláldozása után az Atya  is
   dicsőítse meg  őt.  Itt  a feltámadásra  kell  gondolnunk,  pontosabban  a
   feltámasztásra, mint az Atya cselekedetére.
   Jézus imádsága annak  mintája, ahogyan  az Atyához  imádkoznunk kell.  Úgy
   tekintünk Istenre,  mint szerető  és  gondviselő Atyánkra,  akihez  bátran
   fordulhatunk kéréseinkkel. Főként akkor, ha keresztény életünk  dicsőséget
   szerez Istennek.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:

   Uram, Jézus Krisztus, Te  a világ világossága, Te  vagy az út, amelyen  ma
   járok. Te  vagy  az  igazság,  amely  vezet.  Te  vagy  az  élet,  amelyet
   megtalálok. Add nekem szeretetedet, hogy mindenben megtaláljalak.
   Jörg Zink