2015. június 2. – Kedd

Egyszer néhány farizeust  és Heródes-párti embert  küldtek Jézushoz,  hogy
   szaván fogják  őt.  Azok  odamentek  hozzá,  és  megszólították:  „Mester,
   tudjuk, hogy  igazmondó vagy.  Nem befolyásol  a mások  véleménye, és  nem
   nézed az emberek  személyét, hanem  az igazsághoz híven  tanítod az  Isten
   útját. Szabad-e adót fizetni  a császárnak, vagy  nem? Fizessünk, vagy  ne
   fizessünk?” Jézus  azonban  átlátott  álnokságukon, és  ezért  így  szólt:
   „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok  ide egy dénárt, hadd lássam!”  Erre
   odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?”
   Azok ezt felelték: „A császáré.”  Jézus pedig így folytatta: „Adjátok  meg
   tehát a császárnak, ami a császáré,  és az Istennek, ami az Istené!”  Azok
   igen elcsodálkoztak.
   Mk 12,13-17

   Elmélkedés:

   A  heti  evangéliumok  Jézus  és   a  zsidó  vallási  elöljárók   fokozódó
   ellentétét, vitáit mutatják be.  A gonosz szőlőmunkásokról szóló  példázat
   felkeltette a Jézus  iránti ellenszenvet, erről  szólt a tegnapi  részlet.
   Ezt  követően   az   adófizetésről,  a   feltámadásról,   a   főparancsról
   kezdeményeznek vitát Jézussal, s  végül ő tesz  fel kérdést a  Messiásról.
   Utólag  nehéz  azt  megállapítanunk,  hogy  időrendben  egymást   követően
   hangzottak-e el ezek a viták vagy csupán az evangélista illesztette egymás
   után őket éppen azzal a szándékkal, hogy a fokozódó ellentétet bemutassa.
   „Szabad-e adót fizetni a  császárnak, vagy nem?” (Mk  12,14) - hangzik  az
   első vita alapkérdése.  A kérdés  hátterében az áll,  hogy egyes  korabeli
   vallási csoportok ellenezték,  sőt nyíltan megtagadták  a rómaiaknak  való
   adófizetést, míg a  békülékenyebbek elfogadhatónak tartották  azt éppen  a
   béke  megőrzése  érdekében.  Melyik  oldalra  áll  Jézus?  Elfogadja-e  az
   adófizetést és a római fennhatóságot, s ezzel belenyugszik-e abba, hogy  a
   zsidó nép  nem önálló,  vagy megtagadja-e  ő is  az adófizetést,  s  ezzel
   szembeszáll  az  idegen  uralommal?   Bármelyiket  is  választaná   Jézus,
   szembekerülne a másik csoport képviselőivel, illetve a rómaiakkal. Ő ügyes
   válaszával kilép a vita keretéből: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami  a
   császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Mk 12,17).
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Teremts, Úristen, új és tiszta  szívet énbennem, mely állhatatos legyen  a
   jóban, hogy  soha Tőled  el  ne szakadjak;  okos  legyen, hogy  az  ördögi
   csalárdságtól meg ne győzettessék; állhatatos legyen, hogy semmi háborúság
   miatt Tetőled el ne szakíttassék, hanem a te parancsolataidnak útján vígan
   és örvendezve járjon.
   Pázmány Péter