2015. június 16. – Kedd
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt
mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt
mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik
gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak
titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját
jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a
bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek,
ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a
testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg
ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a
ti mennyei Atyátok!”
Mt 5,43-48
Elmélkedés:
A tegnapi evangélium mondanivalóját folytatja a mai részlet, amelyben az
ellenségszeretetről tanít Jézus. Itt is új törvényt fogalmaz meg a mi
Urunk a régi parancsokkal szemben: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek
jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket” (Mt 5,44). Sokan esztelenségnek
tartják az ellenségszeretetet. Miért tennénk jót azokkal, akik bántanak,
gyűlölnek minket? - kérdezik. Igen, Jézus kérése bizonyos értelemben
ellentmond az emberi gondolkodásnak, mert egy valódi erényről van szó,
amelyet Isten kegyelmével sikerül gyakorolnunk, megvalósítanunk, emberi
erőnk ehhez kevés volna. Az ellenség szeretete nem saját gyengeségünkből
fakad, azaz nem abból, hogy képtelenek vagyunk ellenállni egy nálunk
nagyobb kényszerítő erőnek. Nem is azt jelenti, hogy kizárnánk a rosszal
szembeni ellenállás, az önvédelem lehetőségét. De nem is azt jelenti, hogy
lemondanánk arról, hogy az ellenséges érzületű személyt megváltoztassuk,
jó útra vezessük.
Az ellenségszeretet alapja az, hogy minden rossz cselekedet inkább sérti a
bántalmazót, mintsem a bántalmazottat, hiszen őt szakítja ki a szeretet
légköréből. Amikor vele szemben lemondunk a bosszúról, vitatkozásról vagy
bármiféle kényszerítő és erőszakos eszközről, akkor lehetőséget adunk neki
vétke megbánására és a szeretet világába való visszatérésre.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenem, sorsom a te kezedben van. Óvj irgalmad szerint! Ne engedj
bűneimben elpusztulni, hiszen teremtményed, alkotásod vagyok. Gyenge
vagyok és hozzád menekülök, Istenemhez és oltalmazómhoz.