2015. július 28. – Kedd

   Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot
   és hazatért. Otthon azt kérték  tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk  a
   szántóföldről  és  a  konkolyról   szóló  példabeszédet!”  Kérésükre   így
   magyarázta meg: „Aki a jó  magot veti, az az  Emberfia. A szántóföld ez  a
   világ. A jó mag az  Isten országának a fiai,  a konkoly pedig a  gonoszság
   fiai. Az ellenség, aki elvetette a  konkolyt, az ördög. Az aratás a  világ
   vége, az  aratók  pedig  az  angyalok.  Ahogyan  aratáskor  összeszedik  a
   konkolyt és  elégetik, úgy  lesz a  világ végén  is. Az  Emberfia  elküldi
   angyalait,  azok  összeszednek  országából   minden  botrányt  és   minden
   gonosztevőt, és tüzes  kemencébe vetik. Ott  majd sírás és  fogcsikorgatás
   lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek
   füle van, hallja meg!”
   Mt 13,36-43

   Elmélkedés:

   A mai evangélium megértésében segít, ha röviden felidézzük a búzáról és  a
   konkolyról szóló példabeszédet (vö. Mt 13,24-30). A gazda szolgái jó magot
   vetnek a földbe, de éjszaka a gonosz konkolyt, azaz gyomnövényt vet  közé.
   A gonosz mesterkedése azonban csak valamivel később, a vetés kikelése után
   derül ki. Ekkor a szolgák azonnal nekifognának a konkoly kiirtásának, de a
   gazda ezt  nem engedi,  hanem  hagyja mindkettő  növekedését, és  csak  az
   aratáskor történik meg a hasznos és a haszontalan növények szétválasztása.
   A tanítványok azért kérik  Jézus magyarázatát a hasonlattal  kapcsolatban,
   mert bizonyára ők sem  értik a gazda viselkedését.  Miért hagyja a  gonosz
   növekedését, miért nem lehet azonnal elpusztítani? Erre a válasz az lehet,
   hogy Isten  türelmes, s  türelmével lehetőséget  ad a  gonoszoknak  életük
   megváltoztatására, megjavítására.
   A  magyarázatban  hangsúlyt  kap  a  végső  időkben  bekövetkező   ítélet.
   Elképzelhető, hogy az  ezzel kapcsolatos kijelentéseket  nem Jézus  tette,
   hanem  Máté  evangélista   az  első   keresztény  közösségek   várakozását
   fogalmazza meg, amely közösség tagjai  az Emberfia közeli visszatértét  és
   ítélkezését várták. Az Úr  igehirdetésében, tanításában ugyanis az  ítélet
   helyett inkább kerül előtérbe  az emberek üdvözítése, mintsem  megítélése,
   bár a bírói feladat valóban az Emberfiáé.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, jóságos  Atyánk, egyetlen  nap  sem múlhatna  el anélkül,  hogy  ne
   gondoljunk testvéreinkre is, akik  Krisztus által egyek,  egy test és  egy
   lélek  a  te  egyházadban.  Még  inkább  meg  kell  emlékeznünk  imáinkban
   papjaidról,  hogy  gyermekeiddé,  igaz  testvérekké  tegyenek   bennünket.
   Milyenek ők hozzád,  egymáshoz és hozzánk?  Ettől függ lelkileg  az új  és
   jobb világ felépítése.  Add meg,  Urunk, hogy  papi szolgáid  által, az  ő
   fáradozásaikkal mind jobban érezzük egyházunkban a közös Atya  szeretetét.
   Add, hogy mindnyájan testvérekké  váljunk a Szentlélek örök,  megfiatalító
   erejében.
   Cserháti J.