2015. január 26. – Hétfő, Szent Timóteus és Szent Titusz

Az  apostolok   kiválasztása  után   Jézus  kiválasztott   más   hetvenkét
   tanítványt, és  elküldte  őket kettesével  maga  előtt minden  városba  és
   helységbe, ahová menni szándékozott.
   Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az
   aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket,
   mint bárányokat a farkasok  közé. Ne vigyetek  magatokkal se erszényt,  se
   tarisznyát, se  sarut. Az  úton senkit  se köszöntsetek.  Ha betértek  egy
   házba, először  is ezt  mondjátok: „Békesség  e háznak!”  Ha békesség  fia
   lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok
   ugyanabban a házban, és azt egyétek  és igyátok, amijük van. Mert méltó  a
   munkás a maga bérére. Ne járjatok  házról házra. Ha egy városba  érkeztek,
   és szívesen látnak titeket, egyétek,  amit elétek adnak. Gyógyítsátok  meg
   ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”
   Lk 10,1-9

   Elmélkedés:

   A mai  napon ünnepelt  két szent,  Timóteus és  Titusz Szent  Pál  apostol
   munkatársai  voltak.  Timóteust  második   missziós  útja  során   Lisztra
   városában vette maga mellé a népek apostola, mert a helyi keresztények „jó
   véleménnyel voltak róla” (ApCsel  16,2), s ő  harmadik útján is  elkísérte
   Pált. Titusz pedig ott van Jeruzsálemben Pállal azon az apostoli zsinaton,
   melyen arról  döntenek,  hogyan  induljanak a  pogányokhoz  az  evangélium
   hirdetésére.
   Jogosan gondoljuk, hogy az apostoli buzgóság és az evangélium hirdetésének
   vágya elsősorban Pál példája láttán alakul ki mindkettőjükben. Ismerik Pál
   korábbi életét és lelki átalakulásának okát. Nap mint nap látják, hogy Pál
   valóban a  damaszkuszi úton  megismert  Krisztusnak adta  magát, és  az  ő
   evangéliuma terjesztésének  szenteli életét.  E személyes  példa  ösztönzi
   Timóteust és Tituszt mind Pál segítésében, mind az önálló  igehirdetésben,
   szolgálatban.
   Kérdezhetnénk, vajon minket  kinek a példája  lelkesít? Kinek a  személyes
   élete, tanúságtétele  szolgál mintaként?  De még  fontosabb kérdés  lehet,
   hogy  az  én  példám  lelkesít-e  másokat?  Hiteles-e  a  kereszténységem,
   vallásosságom,  hogy  ennek  láttán  másokban  feléled  a  vágy   Krisztus
   követésére? Imádkozom-e  rendszeresen azokért,  akik az  igehirdetésre,  a
   misszióra szentelik életüket?
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Jézus  Krisztus  Anyja,  aki  Fiad   mellett  álltál  élete  kezdetén   és
   küldetésében, kerested őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor
   felmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki
   fiadként kaptad  meg Jánost,  fogadd el  az öröktől  fogva  meghívottakat,
   oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te  fiaidat,
   Papok Édesanyja!
   Szent II. János Pál pápa