2015. január 21. – Szerda

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél
   kezére béna  ember. A  farizeusok figyelték  Jézust, vajon  meggyógyítja-e
   szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis  ellene. Jézus felszólította a  béna
   kezű  embert:  „Állj  ide  középre!”  Aztán  megkérdezte  a  körülállókat:
   „Szabad-e szombaton jót  vagy rosszat  tenni, életet  menteni vagy  veszni
   hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva
   haragosan végignézett rajtuk, aztán így  szólt az emberhez: „Nyújtsd ki  a
   kezedet!” A beteg  kinyújtotta kezét,  és meggyógyult.  Erre a  farizeusok
   kimentek,  és  tanakodni   kezdtek  a   Heródes-pártiakkal,  hogy   miként
   okozhatnák Jézus vesztét.
   Mk 3,1-6

   Elmélkedés:

   Jézus és a  farizeusok közti nézeteltérés  tovább fokozódik. A  vádaskodás
   már nem  a tanítványokat  célozza,  hanem kifejezetten  Jézust. Őt,  az  ő
   tevékenységét figyelik,  hibát keresnek  benne, azt  akarják  bizonyítani,
   hogy  megszegi  a  törvényt.  Jézus  ismeri  szándékukat,  tisztában   van
   rosszindulatukkal, mégsem hátrál meg. Ezt a kiélezett helyzetet mutatja be
   a fél  kezére béna  emberrel való  találkozás. A  farizeusok szinte  előre
   dörzsölik a kezüket, mert ez egy kedvükre való helyzet. Sejtik, hogy Jézus
   nem fog elmenni a béna mellett  anélkül, hogy meggyógyítaná őt. És ha  ezt
   megteszi, ha akár csak egyetlen ujjal is hozzáér a bénához, akkor azt  már
   munkának lehet  tekinteni, s  ezzel már  meg is  szegte Jézus  a  szombati
   nyugalomra   vonatkozó    előírásokat.   Álnokságukat,    rosszindulatukat
   egyértelműen mutatja  hallgatásuk,  amikor Jézus  megkérdezi  tőlük,  hogy
   szabad-e szombaton gyógyítani.  Hallgatnak, mert  a kérdés  tulajdonképpen
   ez: ti mit tennétek ebben a helyzetben?
   Az Úr úgy tesz csodát, hogy nem  tesz semmi olyat, ami munkának számít.  Ő
   csak beszél. Nem tesz mást, csak szól a bénának, hogy nyújtsa ki a  kezét,
   de egy  ujjal sem  ér hozzá.  A gyógyítás  azt jelzi,  hogy Jézus  számára
   fontosabb  egy  emberen  való   segítés,  mint  a  törvények   szószerinti
   megtartása. Nekem pedig bölcsességre  van szükségem, hogy krisztusi  módon
   döntsek.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:

   Igazságosság Istene! A Te ajándékozó kedved határtalan. Megköszönjük, hogy
   megadod, amire szükségünk  van, hogy  táplálsz, ruházol  és hajlékot  adsz
   nekünk. Óvj meg bennünket  az önző kapzsiság  bűnétől és tégy  alkalmassá,
   hogy a  szeretet  eszközei  legyünk  azáltal,  hogy  megosztjuk  egymással
   mindazt, amit  Tőled  kapunk. Mert  ezzel  is a  Te  nagylelkűségedről  és
   igazságosságodról  teszünk  bizonyságot.  Mint  Krisztus  követőit  vezess
   bennünket, hogy együtt cselekedjünk ott, ahol szükség van. Ahol családokat
   elűznek az otthonaikból.  Ahol a  sebezhető ember  a hatalmaskodó  kezétől
   szenved. Ahol szegénység  és munkanélküliség rombolja  az életeket.  Jézus
   nevében imádkozunk a Szentlélek egységében.