Nem vagyunk tévedésben

„A jó fa jó gyümölcsöt terem.” (Mt 7,17)

„Azt mondom azért nektek, kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki? Ha tehát ti, bár gonoszok vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” (Lk 11,9-13)

1942. Jézus. (Natália nővér-I) 143.

Papjaim! Nemde azt mondtam, veletek vagyok a világ végezetéig? És ha veletek vagyok, vajon tétlen, néma maradhatok, amikor látom, hogy egyetlen szavammal ezreket ragadhatok ki a bűn rabságából?

Papjaim! Ti, akik Engem szerettek, hogyan kívánhatjátok, hogy a közlések által ne tegyek jót veletek és azokkal, akiket reátok bíztam?

Ti, akik velem ellenkeztek, mondjátok, hogyan tehetek jót a magam tulajdonában, amikor sem hinni, sem elismerni, sem közreműködni nem akartok adományaimmal, amit nektek oly nagy leereszkedéssel nyújtok?

Papjaim! Azt vélitek, nem áll hatalmamban megismertetni veletek az ellenem támadó hamis prófétákat? Ha ez hatalmamban áll, vajon megengedhetem, hogy titeket az ellenség hamis ravaszságában félrevezessen? Ha ezt megengedném, hol lenne akkor az én szeretetem, világosságom, gondviselésem? Hol lenne mindenható segítségem?

Papjaim! Ha én ily gondos elővigyázattal őrködöm fölöttetek, miért kételkedtek bennem, amikor közlési kegyelmeimet nyújtom nektek?

1963. Szűzanya. (Pataki M. M.) 35.

Hisz szavaim tiszták és értelmesek; csak ti ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok! Mert nagy felelősséggel tartoztok ezért! Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. Bízzatok bennem! A Sátán sem néz tétlenül! Rettentő erőfeszítést tesz. Érzi már Szeretetlángom kigyúlásának hatását. Ez rettentő dühre ragadta őt. Vegyétek fel vele a harcot, a győztesek mi leszünk! Szeretetlángom a Sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom a világon. Úgy, ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. Ez ellen a csoda ellen nem kell kivizsgálásoknak indulni. Érezni fogja ennek valódiságát minden lélek az ő szívében. S aki megérezte egyszer, az már úgy is adja tovább, mert a kegyelem működni fog benne. Nem kell ehhez semmi különös hitelesítés. Én fogom ezeket hitelesíteni, külön-külön minden lélekben, hogy megismerjék Szeretetlángom kegyelmi hatásának kiáradását.

1966. Jézus. (Margit asszony-1) 178.

Abban az esetben, ha kételkedsz az üzenetemben, bennem kételkedsz. Senkit sem hagyhatok cserben, aki őszintén szeret.

Csak azt kérem az emberektől, hogy szeressenek.

1968. Író. (Fűkereszt-1) 16-17.

Pio atya Olaszországban, San Giovanni Rotondoban élt egy ferences kolostorban. 1918-tól 50 év múlva bekövetkezett haláláig viselte Jézus sebeit, a stigmákat. … De mi dolga van Pio atyának Eisenberggel? Látogatói azt közölték, hogy az embereket azzal a megjegyzéssel küldi Eisenbergbe, hogy az a világ egyik legnagyobb kegyhelye, és ügyeiket tárják ott teljes bizalommal égi Édesanyjuk elé. Nemcsak Lex mama, hanem sokan mások is megállapították, hogy a Pio atyára jellemző tömjén- és ibolyaillatot érezték Eisenbergben a Fűkeresztnél, ami az ő, bilokáció által történő, láthatatlan személyes jelenlétét bizonyította.

1975. Pap. (Maria-Rosa Mystica-1) 133.

Mostanában sok Mária-jelenésről kapunk hírt. Mind valódi vagy mind hamis? Valószínű van téves hír is! 

Az igazak közé az ellenség gyomot vethet. Az Egyház helyesen cselekszik, ha óvatos és nem foglal gyorsan állást. A Szent Szűz minden jelenésénél felszólít bennünket: Imádkozzatok! Engeszteljetek! Hozzatok áldozatot! Imádkozzátok a rózsafüzért!

Ez mind fegyver a Sátán ellen, biztos, hogy maga erre nem bíztat fel minket.

1984. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 463-465.

Az is jele annak, hogy mennyire szeretem a képmásaimnak nyújtott helyes tiszteletet, amit ezen a kis szobron keresztül teszek. {Zompitta, Udine} Hármas jelet adok nektek. Szemem jelét, amely hirtelen megelevenedik, arcom színét, amely elváltozik, és szívemét, amely illatot áraszt, hol gyengén, hol erősebben.

A jellel, amelyet szememmel ajándékozok nektek, szeretném kifejezni, hogy égi Édesanyátok soha nem tekintett rátok még ilyen irgalmas szemmel, mint ezekben az időkben. Nincs messze tőletek: ismeri minden jelenlegi nehézségeteket, az átélt nehéz pillanatokat, a reátok váró szenvedéseket, s a nagy keresztet, amelyet viselnetek kell.

Arcom színének változásával jelzem, hogy mindenki számára Édesanya vagyok, hogy minden szükségetekben részt veszek, örömetekkel örülök, de számos szenvedésteket is elszenvedtem. Ha megelégedett az anya, és örvendezik, látjátok, mint pirul ki az arca. Ha a gyermek sorsa miatt aggódik, látjátok, hogy arca egészen elsápad. Ha ez vonatkozik egy földi anyára, akkor velem is ez történik meg. Emberi és anyai jeleimmel elmondom nektek, hogy valóban részt veszek életetek minden pillanatában. Ha szenvedtek, szenvedek, ha örültök, örülök, ha jók vagytok, örömtől repesek; ha szerettek engem, örömömben kipirulok.

A jellel, amit a gyengébben vagy erősebben árasztott illattal adok, megmutatom, hogy mindig közöttetek vagyok, de leginkább akkor, amikor legjobban rászorultok. Ha nem érzitek az illatot, vagy csak egész enyhén érzitek, az nem azért van, mert nem szeretlek, vagy mert rosszak vagytok. Az Édesanya irgalmas szeretete azok felé fordul, akik leginkább rászorulnak.

Értsétek meg most, miért fordul anyai együttérzésem a bűnösök felé, – de kiváltképpen a távollévők felé, akik leginkább rászorulnak az isteni irgalmasságra. Amikor Fatimában megjelentem, arra tanítottalak, hogy így kérjétek Jézust: „Végy minden lelket a mennybe, de különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra.” Mindegyiket szeretem bűnös gyermekeim közül, főleg a legtávolabbiakat, akiknek biztos anyai menedéke én vagyok.

Nézzetek irgalmas szememre, a fájdalom és az együttérzés könnyeit hullatja. Oly sok helyen adom ezt a jelet; bőségesen ontom könnyeimet, sőt olykor még véres könnyeket is.

1984. Jézus. (Boitsfort-1) 24. December 29.

Engedjétek, hogy Anyám vezessen benneteket! Ne féljetek! Ki gondolhatná, hogy Anyám csak egy pillanatra is félrevezethetne benneteket. Ő, aki maga a Tisztaság, a Szeplőtelen szeretet, a legnagyobb, aki engem a szívéhez szorított, aki engem, mint gyermek és ifjú vígasztalt és szeretett, aki a Fiát a végsőkig, egészen a keresztig kísérte el. Csak nem gondoljátok, hogy egy ilyen Anya egyetlen gyermekét is félrevezetné?

1989. Író, Püspök. (Betánia-1)

83.

Író: De mit mond a püspök?

Bár először inkább szkeptikus volt, Pio Bello Ricardo püspök úr hűséges oszlopa, rendületlen támogatója lett Maria Esperanzának és a betániai jelenéseknek. Készségesen magyarázza el, hogy milyen események történtek itt, és ő maga miért védelmezi azokat. Pio Bello Ricardo 1977 óta Los Teques püspöke, világi képesítése szerint pszichológus. Sok püspökkel ellentétben, akik a hasonló ügyek kivizsgálására megbízást adnak ki, vagy egyszerűen csak semmibe veszik azokat, Pio püspök szokatlan módon: személyesen vizsgálta ki az eseményeket Betániában. Pásztorlevelében jóváhagyólag nyilatkozott a betániai eseményekről. A pásztorlevél másolata a jelen könyv végén, a dokumentumok között olvasható.

Számomra rendkívül érdekes, hogy az értelmiségi Pio püspök kezdetben kőkeményen szkeptikus, hajthatatlan, sőt látszólag ellenséges volt Betániával kapcsolatban. Igaz viszont, hogy ez csak addig tartott, amíg az események gyümölcseit saját szemével nem láthatta.

87-88.

Író: Ön saját maga folytatta le a vizsgálatot anélkül, hogy bárkit megbízott volna ezzel.

Püspök: Valóban nem adtam ki megbízatást. Jobban szeretem személyesen vizsgálni, és nem szakértőkkel tanulmányoztatni az anyagot. A tapasztalat megtanított arra, hogy bárki megbízása a legjobb módszer arra, hogy elhúzzuk a tanulmányozást – amennyiben valamit el akarunk halasztani.

Író: Sok püspök, különösen a modernségre hajlóak, úgy tűnik, bizonyos távolságot tartanak a misztikától, talán éppen azért, mert a misztikus teológiát nem tanulmányozzák hosszabb ideig a szemináriumban, hiszen azt a pszichológia váltotta fel.

Mielőtt mélyebben elmerülnénk Betánia gazdagságában, bizonyosodjunk meg arról, hogy jól értjük-e az egyházi jóváhagyás folyamatát. Hogyan is működik ez?

Püspök: A Szentszék (Vatikán) méltányolja a helyi püspök véleményét. Rendszerint nem is avatkozik közbe a hasonló ügyeknél. Ha az ügy nagy nemzetközi fontossággal bír, vagy némely vonatkozásában különösen komplikált, akkor megtörténhet, hogy a Szentszék a saját vizsgálatát is lefolytatja, gondoljunk csak a jugoszláviai vizsgálatokra.

Ebben az esetben a Szentszéket 1984 óta folyamatosan informáltuk a jelenésekről, de ők nem akartak saját vizsgálatot végezni, vagy állást foglalni. Az információk tekintetében ők függtek tőlem. Az egyetlen dolog, amit kértek, hogy a vizsgálatot nagyon komolyan folytassam le.

Céloztak rá, hogy a vizsgálatok befejezéséig nem kellene sziklaszilárd álláspontot kialakítani, és talán nem kellene semmiféle jóváhagyást adnom mindaddig, amíg megvan annak a veszélye, hogy a püspök csak a saját véleményét adja.

Egyszóval, miután befejeztem vizsgálataimat, megküldtem jelentésemet Rómának és néhány fotókópiát is küldtem az 1987-ig kapott összes vallomásról. Rómába küldtem az összes vallomást, és ők egy szót sem tettek hozzá a döntésemhez. Nyilvánvalóan és magától értetődően helyeselték: jóváhagyták. Elfogadták az illetékességemet és vizsgálataimat.

Mikor elérkeztem vizsgálódásaim végéhez, vártam még körülbelül három évet, igen, megközelítőleg három évet, mielőtt hivatalosan is publikáltam volna döntésemet. És miután publikáltam azt, azonnal átküldtem a Szentszéknek.

Valóban a püspök az egyetlen, aki illetékes, illetve felelős a jelenésekkel kapcsolatban, és valójában elsősorban a megyéspüspökök tudnak igazán tenni valamit – ha elhatározzák – és csak azután a Szentszék. De a Szentszék nem lépett közbe aktívan az eset tanulmányozása kapcsán. Egyszerűen csak megbíztak a tanulmányaimban.

Író: Ön Rómába is elutazott, hogy Betánia ügyében tárgyaljon, jól tudom?

Püspök: Kétszer is beszéltem Ratzinger bíboros úrral a témáról. Nem volt szándékában közbeavatkozni. Leginkább Betániáról volt szó. A pápának is beszéltem erről, bár ez csak általános tájékoztatás volt az eljárásról.

1992. Szűzanya. (Máriás Papi Mozgalom-1) 887.

„Emeljétek szemeteket az égre!” – mondtam a kis Lúciának utolsó megjelenésem végeztével, ami 1917. október 13-án történt Fatimában, a szegény Cova da Iriában. És ő, a megszámlálhatatlan tömeghez fordulva felszólította őket, hogy nézzenek a Nap felé.

Akkor kezdődött el az a rendkívüli tünemény, amit mindenki mély meghatottsággal szemlélt, s amit „napcsodának” neveztek el.

Ez volt jelenéseim valódiságának a bizonysága! Ez jelezte mindenki számára, hogy égi Édesanyátok leszállt az égből, mint a „Napba öltözött Asszony”.

1995. René Laurentin. (Ruanda-1) 14.

A kibehói jelenéseket az Egyház, minden kritikát figyelembe véve, tisztán Isten Lelke vezetése által fogadta el. Senkinek nem jutott eszébe kihasználni a helyi széthúzásokat, amint azt sajnos egyesek Medjugorjében tették, árnyékot vetve Istennek erre a csodálatos ajándékára, mely a mélyben mégis megőrizte érintetlen szépségét a ellenére is.

1995. Jézus. (Nadju-2) 90.

Most, amikor minden tele van veszélyekkel a világra nézve, amelyben hemzsegnek a különféle eretnekségek, tegyetek meg minden erőfeszítést, hogy olyanok legyetek, mint én.

Személyes és fizikai jelenlétem az Oltáriszentségben reális és vitathatatlan. Ezért az Oltáriszentség a végtelen szeretet, alázat, hatalom és bölcsesség misztériuma, teljesen élő jelenlétem. Többször megmutattam nektek a vérré és hússá átváltozó ostyát, hogy mindenki hihessen benne. Ennek ellenére…

1971. Író (Kőváry János S. J.). (A turzovkai jelenések-1) 39-43.

– Az illetékes hatóság.

A jelenések természetfeletti eredetének kivizsgálási joga és kötelessége elsősorban a helyi püspökhöz tartozik. Erre a célra ő egy bizottságot nevez ki papokból, orvosokból és egyéb hozzáértő egyénekből, s ennek véleményét vagy jóváhagyja, vagy elveti.

Ha a Szentszék nincs megelégedve a püspöki vizsgálat eredményével, saját kezébe veheti az ügyet, és újabb vizsgálatot tarthat, amelynek eredménye, hogy vagy megerősíti, vagy megváltoztatja a püspök döntését. Ez azonban csak ritkán fordul elő, általában a Szentszék nem avatkozik bele a püspök hatáskörébe. Egyszerűen csak nyugtázza jelentésüket anélkül, hogy saját tekintélyével megerősítené annak tartalmát.

A Szentatya megteheti, hogy a Szentszék valamilyen döntését megváltoztassa. Ez történt 1933. július 13-án, amikor XI. Pius pápa megsemmisítette a Szentszék öt határozatát, amelyet 1923. március 31. és 1931. május 22. között adott ki Padre Pio ellen. Általában azonban igen ritkán fordul elő, hogy a pápa döntsön ilyen kérdésekben. Egy régi rendelkezés ugyan a pápának tartotta fenn a jogot, hogy a jövendölések hiteles volta felől döntsön, nyilvánvaló azonban, hogy a pápa ezt a jogát csak kivételesen gyakorolja; rendszerint a helyi püspökre, illetve a Szentszékre bízza a döntést.

Ha a püspök nem tartja jelentősnek a magánkinyilatkoztatást, mellőzheti a vizsgálatot, s egyszerűen megvárja, míg a felvert hullámok maguktól elülnek.

A püspöki vizsgálat következményét illetőleg két gyakori tévedés fordul elő, mindkettő szélsőséges véglet, amelyet kerülnünk kell.

– A hit kérdése.

Az egyik véglet az, hogy egyesek a püspök véleményét egyenrangúnak tartják az Egyház csalatkozhatatlan tanításával, a dogmákkal, és azt hiszik, hogy azt mindenki köteles bűn terhe alatt magáévá tenni. Ez csak abban az esetben igaz, ha a püspök elvetette a "magánkinyilatkoztatást", mert az tévtant tanított, vagy bűnös dologra adott utasítást. Természetes, hogy az ilyen "magánkinyilatkoztatás" nem jöhet Istentől, és nem szabad hallgatnunk rá. Ehhez azonban nincs szükségünk a püspök döntésére, mert már Szent Pál megmondta: "Ha akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok, átkozott legyen." (Gal 1, 8-9.) Általában azonban még a kétes eredetű magánkinyilatkoztatásoknál is az a püspök döntése, hogy azok tartalmában nincs semmi olyan tanítás, amely hitünkkel, vagy erkölcseinkkel ellenkeznék. Ezt jelenti az ilyen könyvekre adott kinyomtatási engedély, az "Imprimatur" is.

Ezenfelül dönt még a püspök arról is, hogy a magánkinyilatkoztatás isteni eredetűnek tartható-e. Ez a döntés azonban nem tévedhetetlen, hanem közönséges emberi ítéleten alapszik, s azért senki sem köteles ezt a hitigazságoknak kijáró hittel magáévá tenni. Pusztán emberi, "erkölcsi" bizonyosságról van csak szó, sőt legtöbbször még erről sem, hanem pusztán csak "valószínűségről", azaz arról, hogy emberileg hihető, hogy a magánkinyilatkoztatás Istentől származik. Ha a püspöki vizsgálatot az egyházjognak megfelelően kellő szakértelemmel, lelkiismeretességgel és pártatlansággal hajtották végre, oktalanság lenne annak eredményét elvetnünk. Ha azonban komoly kétségünk támad a püspöki bizottság, vagy a püspök szakértelmét, lelkiismeretességét, vagy pártatlanságát illetőleg, akkor az okosság erényét gyakorolhatjuk a püspöki döntés elvetésével, legyen az kedvező, vagy kedvezőtlen. Ilyen eset például, ha a püspök az istentelen kormány nyomása alatt áll, és nem mer annak ellenszegülni, mint 1896-ban történt a normandiai Tilly-vel kapcsolatban, amikor a szabadkőműves kormány egyik minisztere kijelentette: "Nem tűrünk még egy Lourdest Franciaországban!" Úgy látszik, ez a helyzet Turzovka esetében is. Lehetséges azonban az is, hogy valaki kevélységből, vagy hitetlensége miatt veti el a püspök véleményét egy magánkinyilatkoztatás mellett, vagy pedig csak gyerekes hiszékenységből tart ki továbbra is, miután a püspök ellene nyilatkozott. Az ilyen ellenkezés bűnös lehet annyiban, amennyiben hibásak vagyunk indító okáért.

– Az engedelmesség kérdése.

A másik végletes tévedés, amikor valaki olyan dolgokban sem hajlandó alávetni magát a püspök döntésének, amelyben pedig a püspök kétségtelenül isteni jogait gyakorolja. Így pl. a püspök igenis megtilthatja, hogy a jelenések helyére egyházi jellegű zarándoklatokat vezessenek, vagy a jelenésre alapozott egyéb vallásgyakorlatokat tartsanak, vagy egyházmegyéjében a jelenésekről könyveket, röplapokat adjanak ki, vagy előadásokat tartsanak. 1966-ig a püspöki engedély nélkül kiadott könyvek és röplapok minden további nélkül "indexre" kerültek, tehát olvasásuk és birtoklásuk is bűn terhe alatt tilos volt, hacsak erre külön püspöki engedélyt nem kapott valaki. Ez a tilalom megszűnt, de a püspök még mindig fenntarthatja jogát, hogy az ilyen kiadványokat csak az ő engedélyével adják ki, s a kiadó bűnt követ el, ha nem engedelmeskedik a püspöknek.

Erre az engedelmességre még akkor is kötelesek vagyunk, ha egyénileg, nyomós indokok alapján meg vagyunk győződve a jelenések természetfeletti voltáról, jóllehet a püspök ellenük nyilatkozott. Ilyenkor alkalmazhatjuk a püspökre és magunkra Jézus szavait: "Mózes székén az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg tehát mindent, amit mondanak, de cselekedeteiket ne kövessétek." (Mt 23, 2-3.)

Minden püspöknek csak a saját egyházmegyéjére terjed ki a hatásköre. Ha tehát más püspök, saját egyházmegyéjében, megengedi a jelenések hírének terjesztését, vagy a reá alapított vallásgyakorlatokat, a hívek nyugodtan gyakorolhatják azokat.

Ugyancsak megtehetik azt is, hogy turistaként látogatnak el a jelenések helyére, s ott az Egyháztól jóváhagyott imádságokat, pl. a rózsafüzért imádkozzák, vagy szent énekeket énekelnek. Néha a püspök még azt sem kifogásolja, hogy ott misézzenek, sőt esetleg erre kimondottan is engedélyt ad, hogy a tömeg eleget tehessen vasárnapi, vagy ünnepnapi misehallgatási kötelezettségének. Ez még nem azonos a jelenések püspöki jóváhagyásával. Jogában áll azonban a püspöknek eltiltania a papokat a jelenések helyén való misézéstől, s ebben az esetben azok is kötelesek engedelmeskedni neki, akik más egyházmegyéből valók.

– Segítsük elő a jóváhagyást.

Az egyházi jóváhagyásnak főleg a kegyhely fellendülésében és az üzenet terjesztésében van nagy jelentősége. Noha Fatimában milliók látogattak el 13 éven keresztül a jóváhagyás előtt, mégis csak utána terjedt el igazán híre világszerte, és vonzott oda még nagyobb tömegeket. A végső jóváhagyás sokban függ a jelenések gyümölcsétől, azaz a hívőkre gyakorolt jó hatásától és az érdeklődés fennmaradásától. Azért jó tudnunk, hogy mivel segíthetjük elő, s mitől kell tartózkodnunk, hogy gátat ne emeljünk a jóváhagyás elé. Erre vonatkozólag a következő tanácsokat követhetjük:

— Engedelmeskedjünk a helyi püspöknek, és a jóváhagyás előtt ne vezessünk egyházi jellegű zarándoklatokat a jelenések helyére, hanem csak magánemberként látogassunk el oda, ha erre módunk van, és csak az Egyháztól jóváhagyott és a püspöktől engedélyezett imákat és énekeket használjuk. Kétely esetében kérjünk felvilágosítást, vagy engedélyt a püspöktől. De ha erre nem kapunk választ, feltételezhetjük engedélyét a kérdéses dologra.

— A rendkívüli gyógyulásokról, megtérésekről küldjünk tanúk által igazolt jelentést a jelenés helyén illetékes püspöknek.

— Saját egyházmegyénkben – hacsak püspökünk ezt meg nem tiltotta –, terjesszük a jelenések hírét és a róla szóló könyveket, röplapokat.

— Egyénileg teljesítsük az üzenetben kért dolgokat, ha azok megegyeznek hitünk tanításával és a józanész szavával. Rendkívüli vállalkozásokba (pl. kápolna vagy templom építésébe) azonban ne kezdjünk addig, míg erre az illetékes püspök engedélyt nem adott.

1976. Farkasfalvy. Bevezetés a szentírás-tudományba. 71.

Ami a {sugalmazott} szöveg tökéletlenségeit illeti, elég, ha szem előtt tartjuk az emberi eszköz tökéletlen mivoltát, és elfogadjuk, hogy Isten, amikor mondanivalóját emberi szóra váltja, az emberi értelem és kifejezésmód pszichológiai, történeti, sőt egyedi korlátait elfogadja, és így ágyazza be gondolatait az emberi történelem folyamatába.

1983. Farkasfalvy Dénes. A római levél. 52.

(20) … „megadva Istennek a dicsőséget”: ószövetségi kifejezés, jelentése: elismerve Isten Isten-voltát, azt, hogy az ember a maga tudása alapján nem vitathatja el az isteni szó érvényét. A hit és ismeret közti konfliktust a világon túli Isten misztériumának elismerése és a vallásos hódolat magatartása oldja meg.

1996. Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő.

A Mária-jelenések és üzenetek szintézise 1830-tól napjainkig. (6. kiadás.)

31.

Az utóbbi két évszázad során az elhatalmasodó bűnnel párhuzamosan egyre többet hallunk Mária-jelenésekről, és a vonatkozó irodalma is szemlátomást gyarapszik.

Egy beszédes statisztika szerint (Robert Ernst: Lexikon der Marienerscheinigungen, Alttöting, 1989.) a világon eddig közel 770 Mária-jelenést regisztráltak.

Az első ezer évben ebből mindössze     24 történt,

a következő kilenc évszázadban          375, és

a huszadik században (1989-ig)           370.

32.

Az üzenetek soha nem adnak új kinyilatkoztatást, nem korrigálják és nem egészítik ki a Szentírást, nem adnak felsőbb utasítást az Egyház vezetésének, legfeljebb kérnek ezt vagy azt. Nem új hitet, nem új erkölcsöt hirdetnek, de kivizsgálásuk mégis kötelező.

„Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg” (1 Tessz 5,21).

33.

Figyelemre méltó, hogy az üzenetekben mindig bűnbánatról, bűnösök megtéréséről, bűnösök helyzetének felvállalásáról, bűnösök elkárhozásáról van szó. Azokról, akik már Istenéi voltak, akik megismerték, s hittek benne, de megfeledkeztek Istenről.

36-37.

A megfontolt józanság, a tárgyilagosság, a nyitottlelkűség, s főként a helyes értelmezés segíthetnek valamennyiünket abban, hogy lelki éltünkben méltó helyre kerüljenek a Mária-üzenetek.

A magánkinyilatkoztatások hitele mellett nagyon komolyan esnek latba, sőt az egyházi vizsgálatot is nagyban segíthetik a lelki gyümölcsök, a lelki eredmények. Amennyiben az üzenetek a vallásosságot táplálják, az Istenhez fűződő kapcsolatunkat építik, egyszóval értékesebb keresztényekké formálnak, valódiságuk alaptalan tagadása feltétlenül romboló, sőt mi több: álláspontunkért számadással tartozunk.

40.

Számolni kell a közömbösség és megszokás veszélyeivel is. Nemegyszer tapasztalható, hogy sokan kételkednek, vagy tagadják az üzenetet, még mielőtt bármit is tudnának róla. Az ember sokféleképpen reagál az eseményekre, de nem igazán törekszik olyan feleletre, ami méltó lenne az ügyhöz és a Szent Szűzhöz. Küszöbön áll az az idő, amikor a világ rákényszerül majd az illő válaszra. Kérdés azonban, hogy milyen áldozat, ill. veszteség árán.

Fejezetünket Badalik Bertalan püspök szavaival zárjuk:

Az a mai ember akar szabadulni a 'Mária-kor' hatása alól, akiben az Isten-szándékolta képmás eltorzult, aki csak a saját vagy az embertársai eszében, ítéletében bízik meg; akinek Isten kinyilatkoztatása nem kell, mert ő, aki a természet törvényei közül néhányat ellesett, azt gondolja, hogy fölötte nincs hatalom; aki semmiféle erkölcsi kötöttséget nem tűr, mert úgy gondolja, hogy erkölcsi törvényeinek is önmaga a forrása.

43.

A Mária-jelenésekkel kapcsolatos érveket szabad, sőt szükséges ütköztetni. Vigyázni kell azonban álláspontunk megalapozottságára. Gyakran előfordul, hogy az ellenvetés mögött nincs kellő tárgyi ismeret. Ilyen esetben viszont az elutasítás egyértelműen Isten művét akadályozhatja, a lelkekre nézve pedig romboló lehet.

45.

4.) Ellenvetés: A közlések nem mindig precízek és egyértelműek. Sokszor titokzatosak. Vannak bennük homályos, nehezen érthető, sőt kétséges részek is.

Válasz: Precíz eligazítás soha nem várható. Még a Szentírás is magyarázatra szorul, sőt nem ritkák az igen nehezen érthető részek sem. A lelkek megkülönböztetésének adományával viszont a Mária-üzenetekből kiszűrhetők azok a részletek, amelyek emberi lélektől származnak. A hiteles Mária-üzenetek magva minden esetben igaz, amit Isten esetről esetre igazol.

47.

9.) Ellenvetés: Sok a hamis dolog. Alig lehet bennük eligazodni. Legjobb, ha nem veszünk tudomást róluk.

Válasz: Éppen ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni, komolyan tanulmányozni, és állást foglalni. Ha ezt nem tesszük, azért az üzenetek még a világban vannak, kifejtik hatásukat, és a jószándékú érdeklődés is megmarad irántuk. A Szent Szűz üzeneteinek tisztaságára pedig nagyon ügyelnünk kellene azzal, hogy a hiteles tájékoztatással kiszűrjük a hamis dolgokat.

141.

A Mária-korszak minden szava súlyos kihívás az emberek üdvösségéért felelősséget vállalók számára. A Boldogasszony felhívásaira pedig – amint mondottuk – egyetlen pozitív válasz létezik: megvizsgálni és megfogadni mindazt, amit mond. Ki kell jelentenünk: a Mária-korszak eseményeiben a mai idők jeleit kell felismernünk és értelmeznünk. Akik elutasítják ezeket, úgy járnak, mint Jézus keresztrefeszítői: mint köztudott, nem ismerték fel az idők jeleit, és végzetes hibát követtek el.

Fogalmazhatunk világosabban is: nem leszünk-e a Sátán eszközei, ha nem vesszük tudomásul az idők jeleit? Nem fognak-e majd az elveszett lelkek bennünket vádolni, ha most elmulasztjuk megérteni, értelmezni és megválaszolni az idők jeleit?

165.

Kétségbeejtően fontossá vált napjainkban a Boldogságos Szűz szándékának és szavainak megértése.

Az idők jelei annyira világosak, hogy nincs helye vitatkozásnak, kifogásoknak vagy elutasításoknak. Ha jövőt akarunk, meg kell fogadnunk mindazt, amit a Szent Szűz kér tőlünk.